JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA A LEPRÁST
Máté 8, 1-4
(Mk 1,40-45. Lk 5,12-16)
1. Miután lejött (Jézus) a hegyről, nagy tömeg szegődött nyomába.
2. Egyszer csak egy leprás merészkedett oda hozzá, leborult előtte és ezt mondta: "Ha akarod, képes vagy engem megtisztítani!"
3. (Jézus) kinyújtotta kezét, megérintette és így szólt: "Akarom, tisztulj meg!" És azonnal letisztult leprája.
4. Jézus így szólt hozzá: "Vigyázz, senkinek se mondd el, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel (áldozati) ajándékodat - amelyet Mózes rendelt - tanúbizonyságul nekik."
Magyarázat
1.
A Hegyi beszédben (Mt 5-7. fejezet) hallottuk Jézus Krisztus csodálatos szavait. A 8-9. fejezetben csodálatos tetteit szemlélhetjük. Jézus tanítását (mint ahogy tanítványaiét is - vö. Mk 16,20 - csodajelek hitelesítették. E hitelesítésről Jézus egyszer így nyilatkozott: "Ha nem Atyám dolgait cselekszem, ne higgyetek nekem. Ha viszont cselekszem azokat, ha nékem (szavaimnak!) nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek..." (Jn 10,37.38.)
Akik a hegyen hallhatták hatalommal beszélni Jézust (Mt 7,29) most láthatják ugyanazzal a hatalommal cselekedni őt. A kétirányú tapasztalat egymást erősítve és kiegészítve munkálja a teljes hitet és bizalmat Jézus tanítványainak életében. Az evangéliumok Jézus Krisztus 36 csodatételét örökítették meg (az összefoglalóan említetteken kívül). Ezek közül 3 halott-támasztás, 23 beteggyógyítás, 10 egyéb, ún. természeti csoda.
2.
A sokféle lepra egyik fajtája kicsiny csomó keletkezésével indul, amely aztán elgennyesedik, sőt állandóan folyik belőle a genny. A szemek meredtté válnak, a szemöldök kihull. A hangszálak is elgennyesednek, a hang rekedtté válik, elhalkul; végül (ha megéri) megnémul a beteg. A kezek, lábak is elgennyesednek. Végül teljes értelmi bomlás, kóma és a halál következik. Ez a fajta lepra 8-10 év alatt végez lassanként áldozatával.
A leprának egy másik fajtája a test egyes tagjainak érzéketlenné válásával, az izmok és idegek elhalásával jár. Végül a végtagok ízenként halnak el és válnak le a testről, míg teljesen kéz és láb nélkül marad a kegyetlen, lassú "önamputálás" után a szerencsétlen beteg. A leprának ez a fajtája 20-30 évig is kínozza áldozatát. A leprás beteg a hosszadalmas betegség során "centiméterenként pusztul el"! A fizikai borzalmaknál is elviselhetetlenebb volt azonban az a kirekesztettség, amely osztályrészéül jutott a leprásoknak a bibliai korban. Úgy kezelték őket, mintha már ténylegesen halottak volnának. (Még a középkorban is gyászszertartást végeztek a leprás beteg fölött!)
A kultikus tisztátalanság kategóriája (amelybe minden leprás belépett és betegsége, illetve élete végéig ott is maradt) olyan taszító volt a zsidó közösségben, hogy senki nem kockáztatta meg emiatt (és nem a betegség helytelenül feltételezett ragályos volta miatt!) a leprásokkal való érintkezést.
A rá vonatkozó előírásokat megszegve (2 méternél közelebb nem mehetett volna) jött oda Jézushoz a beteg (hisz még a felé közeledőket is neki kellene figyelmeztető kiáltásával megállítani - vö. 3Móz 13,45).
Talán már megrongálódott hangszálai miatt eltorzult, rekedt hangon szólította meg Jézust.
Ez az ember tisztában van Jézus hatalmának korlátlanságával (a leprás meggyógyulása a halott feltámasztásával egyenrangú csodának számított Izráelben). Talán távolról hallgatta Jézus hatalommal teljes tanítását, vagy tudomást szerzett a korábbi csodákról (vö. Mt 4,24).
De egy nem kevésbé fontos dologgal is tisztában volt ez a beteg. Mégpedig azzal, hogy Jézusnál a korlátlan hatalom korlátlan lehetőségeinek olykor korlátot állít Jézus akarata. Amit megtesz Jézus, ahhoz hatalma mellett akarata is van. Amit nem tesz meg, arra is van hatalma, de nem akarja megtenni. És ilyenkor úgy kell föltennünk a kérdést: "miért nem akarja megtenni?" (és nem: "miért nem képes?").
3.
A zsidó szemlélők előtt nem tehetett volna Jézus megdöbbentőbb mozdulatot, mint a leprás megérintése. Hisz még azt is előírták e betegeknek, hogy ha felőlük fúj a szél a közeledő "tiszta" ember felé, akkor az egyébként követelt távolság (2 méter) sokszorosát, legalább 50 métert kell tartaniuk.
Jézus azonban nem fél a tisztátalanná válástól. Őt esetleg emberi ceremoniális értelemben tehetné tisztátalanná a leprás, de az ő gyógyító hatalma domináns hatásként árad a betegre! És ez a döntő, sőt egyetlen hatásirány!
Jézus szavai teljes egészében igazolják a leprásnak (akarat - hatalom kérdésében) róla alkotott bizonyságtételét (lásd: a 2. vers magyarázatát).
A mindig meglévő hatalom mellé most odakerül Jézus akarata is!
Így aztán (a hatalom és akarat találkozása révén) nem kétséges az eredmény. A betegség talán hosszú évek (vagy évtizedek!) alatt produkálta a siralmas állapotot. Jézus gyógyító, helyreállító munkája a parancs pillanatában ("azonnal") maradék nélkül megvalósult. Ha a lepra egyszersmind a bűnt jelképezi, akkor a történetnek példázatos jellegű tanítása is van. De ha valaki ezt a magyarázati elvet nem fogadja el, akkor "kisebbről nagyobbra történő következtetéssel" az alkalmazás során juthat el ugyanarra az eredményre: ha Jézus számára a földi életet megrontó és halálba döntő betegség meggyógyítása ilyen fontos volt, mennyivel inkább fontos neki az örök életet veszélyeztető bűnből való szabadítás.
4.
Jézus gyakran adja ezt a parancsot ("senkinek se mondd el") azoknak, akiket meggyógyított. De nem mindig! Éppen ebben a fejezetben (8,28-34) a meggyógyított megszállottnak ellenkező parancsot ad: "Menj haza a tieidhez és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad" (Mk 5,19, vö. Lk 8,39). A különbözőség (sőt kifejezetten ellenkezően hangzó parancs) oka részben a hely (zsidó vagy pogány terület), másrészt az adott helyzet lehetett. Idő előtt Jézus nem akarta leleplezni önmagát. Ezért zsidó területen különösen fontosnak tartotta a hírzárlatot. Pogány területen nem állt fenn az a veszély, hogy "álmessiásként" értékelve őt, ellene forduljanak. Ezért ilyen területeken (Gadara) missziózni küldte a meggyógyult embert. Emellett az érintettek lelki érettsége illetve éretlensége is okozhatta a parancs - tilalom kettőségét. Hisz ha valaki csak "csodadoktort" látott Jézusban, akkor még nem érett a bizonyságtételre. Aki viszont bűnbocsátó, kegyelmes Megváltójára ismert rá benne, annak szólnia kell róla. Hogy melyik gyógyult mire jutott e tekintetben, azt sokszor a történeti leírásból nem állapíthatjuk meg biztonsággal. Jézus azonban tévedhetetlenül mérte fel csodáinak tárgyait, és a szerint adott nekik parancsot vagy tiltást!
Jézus szavaiból kitűnik, hogy a leprás beteg elsősorban "papi", és nem "orvosi eset" volt. A vallási tisztátalanság sokkal komolyabb súllyal esett latba, mint az amúgy is gyógyíthatatlan fizikai betegség (pedig a kettő ok-okozati összefüggésben állt egymással). A papnak kellett ellenőriznie a gyógyulást illetve a belőle fakadó "tisztaság" tényét (vö. 3Móz 14,2-32).
Talán azt jelenti e kitétel ("tanúbizonyságul nekik"), hogy bizonyítva legyen a zsidó vezetők előtt, hogy Jézus tiszteletben tartja az ótestamentumi törvényt (vö. Mt 5,17).