Kik a boldogok?

2020.09.05

A Hegyi Beszéd - Kik a boldogok?

Máté 5,3-12

3 Boldogok a Lélekhez tartozó koldusok, mert övék a mennyek országa.

4 Boldogok, akik sírnak, mert meg fognak vigasztaltatni.

5 Boldogok a szelídek, mert örökölni fogják a földet.

6 Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságosságra, mert meg fognak elégíttetni.

7 Boldogok a könyörületesek, mert könyörületességben fognak részesülni.

8 Boldogok a tisztaszívűek, mert Istent meg fogják látni.

9 Boldogok a békességszerzők, mert Isten gyermekeinek fogják nevezni őket.

10 Boldogok, akiket az igazságosság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa.

11 Boldogok vagytok, ha miattam szidalmaznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.

12 Ujjongva örüljetek, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, mert így üldözték az előttetek élt prófétákat is.


Magyarázat

3. A boldogság itt nem valamiféle belső, szubjektív, esetleg megalapozatlan érzés, hanem az "áldott" szó gazdag bibliai értelmét hordozza (vö. Zsolt. 1,1). Ennélfogva a Máté által megörökített boldogmondások nem teljesítmény-, hanem kegyelem-centrikusak.

Lukácsnál hiányzik a "koldusok" bővítménye ("Lélekhez tartozó"). Bár némelyek úgy gondolják, hogy ennélfogva a második kifejezés jelentése eltérő, valószínűbb azonban az a feltevés, hogy az ótestamentumi fogalomvilágban otthonos Máté és olvasói ugyanazt értették a bővített kifejezés alatt, mint amit Lukács akart jelezni a rövidebb változattal. (Valószínűen Jézus is szinonimaként használta a második kifejezést). Az Ótestamentumban a "szegény" (= koldus) nem csupán társadalmi és egzisztenciális fogalom, hanem gyakran a vallási értelmű, "Istenben bízó", "kegyes" szavak váltófogalma (lásd pl. Zsolt. 34,6; 9,18; 35,10; 68,10; 72,4). Ennélfogva a koldus (ptókhosz) a maga mély ótestamentumi értelmében nem mást, mint a "Lélekhez tartozó", vele közösségben lévő, rászoruló, támogatást tőle váró embereket jelenti. (A "Lélekhez tartozó" fordítás alapja a "tó pneümati", amely dativusz sociativus, vagyis közösséget, kapcsolatot kifejező prepozíció nélküli esethasználat.)

A szokásos "szegény" ("penész" = kétkezi munkájából élő) fordítás helyett itt a "koldus" áll (görög: ptókhosz = koldusszegény). Olyan emberekről van ugyanis szó, akik teljesen más jóindulatára szorulnak, és ők ezt felismerték, ezért szegődtek a Szentlélekhez.

Az "övék" (autón) nem mindenható tulajdonosságot, hanem kegyelemből való részességet jelöl. Ugyanakkor joggal jegyzi meg J. Jeremias, hogy a kifejezés így értendő: "csak övék".

Az első boldogmondás általános értelmű, megfogalmazása összefoglaló jellegű, úgy az emberi állapotra nézve (Lélekhez tartozó koldus), mint az áldás összegzett megfogalmazására nézve (övék a mennyek országa - vö. 3,2 magyarázata). A következő mondásokban ennek - mindkét szempontra kiterjedő - részletezése és konkretizálása következik.

4. Ez a vers a gyász és a mások bűnei miatti keserűségre utal. Ennélfogva elsősorban itt sem a maga bűneit sirató egyénekre vonatkozik (ilyen esetben Isten nem vigasztalást, hanem bűnbocsánatot ad!), hanem valószínűen azokra, akiket elkeserít a világban folyamatosan meglévő - sőt uralkodó - bűn (vö. Ézs 61,2-3; Lk 2,25).

Az elsőt követő és azt részletező boldogmondásokban a jelen problémái és a jövő megoldásai állnak szemben egymással.

A Bibliában gyakoriak az Istenre utaló passzív igealakok. Bár sok esetben emberi alanyra utaló passzívumokkal találkozunk, mégis csupán Jézus Krisztus tanításában mintegy 100 Istenre utaló passzívum található. A diaszpórában jóval gyakoribb volt ez a nyelvi szokás. Ennek oka az lehet, hogy az ott használatosabb Septuaginta (= az ótestamentum görög fordítása) sokszor akkor is passzívumot használ, amikor a héber szövegben aktív alak található (pl. lMóz 15,6).

5. E vers gondolata szoros kapcsolatban áll a Zsolt. 37,11-gyel, ahol a "föld" az "ígéret földjét" jelenti. E kifejezés szimbolikus jelentése szerves része az első mondás ígéretének, (mennyei uralom). Ennek elnyerése a szelídek számára bármely más úton (pl. harc) lehetetlen volna. Az örökség (az egyetlen út) viszont csupán nekik járható!

6. Az igazságosság (dikaioszüné) Isten akaratának teljesítése. De milyen viszonyulás eredményez e tekintetben boldogságot? Két rejtett minőségi követelményt támaszt a 6. vers első fele:

(1) Nem arról a kívánatos (enyhe) éhség- és szomjúságérzetről van szó, amely elengedhetetlen feltétele egy kívánatos étkezésnek és ivásnak. Az élelem és víz kényszerű, keserves kívánásáról van szó, amikor az ember tudja, hogy így nem maradhat sokáig életben.

(2) A görög nyelvben az "éhezni" és "szomjazni" igék után általában birtokos eset (gen. partitivus) áll. Vagyis a kenyérből eszik, a vízből (korsóból) iszik az ember. Itt viszont tárgyesetet használ Jézus. Ennek jelentése az egész kenyeret, a teljes korsó vizet vágyakozza az ember. Isten akaratának teljesítésére nézve mindkét rejtett feltétel igen sokatmondó.

Akik így vágyakoznak Isten akaratának teljesítésére, csak azok "laknak jól", elégíttetnek meg; csak azoknak adatik meg vágyaik teljesülésének kegyelmi lehetősége.

7. Az újtestamentumi gondolatláncolat így fűződik össze: (1) Isten irgalmas; (2) Legyen az ember is az; (3) hogy Isten irgalmas legyen felé (vö. Lk 6,36. Mt 5,6). De ha az irgalmas Isten gyermekei irgalmatlanok, akkor feléjük nem lesz irgalmas Isten (vö. Mt 18,24-35. Lk 16,19-31. Mt 25,31-46).

8. Mit jelent a "tiszta szív"? A tiszta (katharosz) itteni jelentése összhangban van a magyar "tiszta búza" fogalmával. A vegyítetlenség, egyöntetűség értelmét hordozza itt a "tiszta" szó. Vagyis tiszta az a szív, amely egyszerűen, semmi mellékes indítékokra nem figyelve és célokra nem spekulálva szereti és szolgálja Urát.

"Isten meglátása" nem csupán optikai élmény, hanem spirituális közösség.

9. A meglévő béke megőrzése is nehéz. Hát még a "békecsinálás" ott, ahol békétlenség dúl.

Aki ezt végzi, annak láttán az emberek Istenre gondolnak, az ő gyermekére ismernek rá. (A tökéletes békességszerző Jézus Krisztus, Isten Fia - Ef 2,14kk.) Az istenfiúság gondolata gyakran (15-ször) felbukkan a Hegyi beszédben.

10. Ez a vers témájában visszautal a 6. versre és továbbviszi annak gondolatát. Ott arra adott választ Jézus, hogy milyen intenzitású és tárgyú vágyakozás vezet boldogságra. Itt azzal egészíti ki az előző gondolatot, hogy milyen kitartó legyen mindebben az ő gyermeke. A válasz: a mártíromságig hű szolga boldog (vö. 1Pt 3,14). A mártíromság az utolsó idők széleskörű aktualitása lesz (vö. 2Tim 3,12).

A jutalom itt az első, összegző mondásához hasonlóan a "mennyei uralom"-ban való részesedés. Ez gazdag és stílszerű kárpótlás az elszenvedett üldözések után. Isten uralmi körében élve lehetséges a Hegyi beszéd magas etikai szintjének megvalósítása.

11. Nem a tízedik vers puszta ismétlésével van itt dolgunk. A többes szám 2. személyű folytatás céltudatos alkalmazása, magyarázata és szélesítése a 10. versnek.

A "miattunk való" szidalmazás nem boldogság, hanem szenvedés forrása. A "miatta" (= Jézus Krisztus miatt) vállalt szidalmazás és üldözés az más!

Az igaz rossz hír nyomasztó, lesújtó. A Krisztus miatti "hazug" rossz hír, az más!

12. A görög nyelvi szerkezet két eleme egy (jelzős) fogalmat hordoz ("ujjongva örüljetek").

A "jutalom" nem az érdemek bére, de mélységesen összefügg a jutalmazó és jutalmazott kapcsolatával.

Itt is - az előzményekhez hasonlóan - a jelen szenvedésével áll szemben a jövő jutalma, a földi nyomorúsággal a mennyei bőség.

A furcsa érvelés oka: a mártír próféták megható sorába állnak be Krisztus mártírtanítványai (vö. Zsid 11, 32-40).


Prof. Dr. Almási Tibor

Máté evangéliuma fordítás és magyarázat c. könyvéből vett részlet